A digitális bölcsészet bármely területét is tekintjük, ki lehet jelenteni: magyar nyelven jóformán teljesen hiányoznak a bevezető, alapozó könyvek. Persze ennek nyilván az is lehet az oka, hogy ezen területek művelői tudnak angolul, és nem hiányoznak nekik a magyar szakirodalmak. Viszont miután hazánkban már két egyetemen is lehet digitális bölcsészet mesterképzésre járni (ezekről l. az első posztomat), és várhatóan egyre nagyobb lesz az érdeklődés a felsőoktatásban (azt is el tudom képzelni, hogy minden bölcsész- és társadalomtudományi szakosnak jól jönne legalább egy ilyen kurzus), hamarosan szükség lesz alapozó tankönyvekre.

A ritka kivételek közé tartozik Szirmai Monika Bevezetés a korpusznyelvészetbe c. műve. A könyv a Tinta Kiadónál jelent meg a Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához c. sorozat XLVI. darabjaként 2005-ben, ma már letölthető a fenti linkről. A könyvnek van egy alcíme is: A korpusznyelvészet alkalmazása az anyanyelv és az idegen nyelv tanulásában és tanításában. A főcím és az alcím a kötet két fő részét reprezentálja, ugyanis az első négy fejezet a bevezető, az 5. pedig az alcímben jelzett témáról szól. A szerző a művét "a lehető legszélesebb közönségnek" szánja, de arra törekedett – mint a bevezető előtt írja –, hogy főként a nyelvszakos egyetemi hallgatók, az általános és középiskolai tanárok, a magyar nyelvet és irodalmat, valamint idegen nyelvet tanító tanárok és a nyelvtanulók forgassák haszonnal.

Az első fejezet címe Mi a korpusznyelvészet? A szerző a bevezetőben hangsúlyozza, hogy a korpusznyelvészet nem azonos a számítógépes nyelvészettel, az utóbbi művelője ugyanis nem nélkülözheti a programozási ismereteket, míg az előbbié igen (bár nem hátrány, ha mégis konyít hozzá). Az első fejezetben a korpusz fogalmával és a korpusztervezés alapvető mozzanataival foglalkozik (mint a reprezentativitás, a mintavétel, a korpuszok fajtái, az annotáció).

Némiképp logikátlan, hogy ezután következik a Számítástechnika és nyelvtudomány c. fejezet (szerintem ugyanis ezzel kellett volna kezdeni). Ebben a számítástechnika nagyon vázlatos története után a korpuszok fejlődésének a leírása következne (az alcím szerint). Ebben a részben azonban inkább tudománytörténetről van szó, sőt: a kapcsolódó tudományágak áttekintése is ide került, különösen a számítógépes nyelvészetnek (azon belül is a magyarországi kutatásoknak) szentel nagyobb figyelmet. A fejezetet néhány külföldi folyóirat bemutatása zárja.

A harmadik (legterjedelmesebb) fejezet címe: A korpuszokról. Ebben a részben konkrét korpuszok ismertetése található. Sajnos a fejezet felépítése ismét logikátlan egy kicsit: néhány korpusz (mindenféle indoklás nélkül) külön alfejezetbe került, míg a végén nyelvek szerinti csoportosításban egy-egy alfejezet több korpusz bemutatását tartalmazza. Összességében azonban igen jó áttekintést ad a legfontosabb korpuszokról (beleértve a magyar nyelvűeket is).

A negyedik fejezetben A szoftverekről esik szó. Mivel a könyvet a szélesebb közönségnek szánja a szerző, érthető, hogy elsősorban azokra a programokra koncentrál, amelyeket különösebb szakértelem nélkül is tud gyakorlatilag bármely felhasználó szövegfeldolgozásra használni, ezért a konkordanciaprogramok ismertetése került a fókuszba. Feltétlenül kiemelendő, hogy a szerző elsősorban az ingyenesen hozzáférhető szoftverekre koncentrál.

Az ötödik fejezet a könyv alcímében megnevezett témát járja körül: Korpusznyelvészeti módszerek az oktatásban. Látszik, hogy ez a szerző fő szakterülete, hiszen igen alaposan, és a többi fejezethez képest jóval logikusabban és áttekinthetőbben tárgyalja, hogy miként lehet a korpuszokat és a konkordanciákat az anyanyelv- és idegennyelv-oktatásban és -tanulásban felhasználni. Egy tanár számára pl. nagyon hasznosak lehetnek az 5.5-ös részben ismertetett feladattípusok (Saját készítésű feladatok címmel).

A kötet leghasznosabb része ezután következik: a könyvben szereplő korpuszok, szövegtárak és adatbázisok listája (internetes elérhetőségükkel együtt), valamint egy többnyelvű fogalomtár. Ezeken túl a 2005-ig terjedő időszakig egész jó bibliográfia, valamint tárgy-, név- és korpuszmutató zárja a könyvet.

Bevezet-e a korpusznyelvészetbe a Bevezetés a korpusznyelvészetbe? Igen is, meg nem is.

Ami jól benne van: néhány alapfogalom (igen hasznos a többnyelvű fogalomtár), a korpuszfajták bemutatása, a legfontosabb korpuszok bemutatása (a mellékelt listával együtt), a konkordanciaprogramok és alkalmazásuk, valamint egy alkalmazási terület: a nyelvoktatás.

Ami hiányzik belőle: valamivel áttekinthetőbb tudománytörténet, a nyelvészeti alkalmazások szélesebb körének a bemutatása (ha már bevezetés a korpusznyelvészetbe), és ami a legfontosabb: szerintem alapvonalakban igenis szót kellene ejteni egy ilyen témájú könyvben a kódolásról.

Összességében azonban örülnünk kell neki, hogy legalább a korpuszokról van egy olyan bevezető tankönyv, amely az általánosabb célú DH-képzésben igenis jól használható (kevés viszont a korpusznyelvészethez).