Változtatnom kell a blog jellegén. Megint sok volt a teendő, így aztán nagyobb lélegzetű posztokra nem jutott idő. Kitaláltam viszont, hogy időnként csak kisebb híreket, információkat fogok megosztani, talán az is hasznos és érdekes lehet, tehát a jövőben rövidebb (ám annál fontosabb) bejegyzésekre is lehet számítani.
Jelen posztban egy nagyon érdekes – és ráadásul a neten hozzáférhető – kötetet szeretnék ajánlani. A szerző Alison Babeu, a Tufts University fantasztikus Perseus-projektjének a munkatársa, a mű címe: “Rome Wasn’t Digitized in a Day”: Building a Cyberinfrastructure for Digital Classics, azaz magyarul kb.: "Rómát sem digitalizálták egy nap alatt": kiberinfrastruktúra kiépítése a digitális klasszika-kutatás számára.
A kötet idén augusztusban jelent meg (kizárólag online formában), és a szerző nem kevesebbre vállalkozott, mint a digitális klasszika-filológia teljes történetének a bemutatására. Igaz, hogy a fókuszban Kr. e. 600 utáni görög, római, közép- és közel-keleti dokumentumok feldolgozása áll, de a digitalizálás ezek esetében tart olyan szinten, hogy egy összefoglaló kötetet valóban megérdemelt. A szerző áttekinti a teljes rendelkezésre álló infrastruktúrát, foglalkozik azok állapotával, használhatóságukkal, fejlesztési lehetőségeikkel.
Az első nagyobb fejezetben a klasszika-filológia számítógépesítésének a történetét tekinti át, amelynek keretében a digitális források öt generációját különbözteti meg az egyszerű szövegközléstől a gazdag annotációval ellátott, és fényképpel együtt tanulmányozható nagy korpuszokig.
A következő fejezetben a multidiszciplináris (értsd: történelemtudományi, filológiai, régészeti, irodalmi, nyelvészeti stb.) digitális könyvtárakkal foglalkozik, majd ezután tér rá az egyes részterületekhez kapcsolódó digitális technológiák kérdésére. Az általános fejezetben olyan kérdések kerülnek elő, mint a klasszikus szövegek OCR-ezése, nyelvi és egyéb annotálása stb. A diszciplináris fejezetben a következő területek kerülnek elő: történelem, régészet, művészettörténet, földrajz, epigráfia, kézirattörténet, numizmatika, paleográfia, papirológia, filológia, prozopográfia. Gazdag áttekintést kapunk mindegyik digitális forrásairól.
A következő részekben a digitális klasszika-filológia infrastruktúrájával, a felhasználók igényeivel foglalkozik. Ezek áttekintése után tér rá arra a kérdésre, hogy milyen jövőbeli változtatások, fejlesztések kívánatosak és szükségesek. Kiemeli a nyílt projektek fontosságát, és hangsúlyozza, hogy komplex virtuális kutatókörnyezetek (virtual research environment) kialakítására van szükség. Az utolsó fejezetben be is mutat jó néhány komplexebb projektet.
Alison Babeu könyve nemcsak azért izgalmas, mert a DH több részterületét felölelő áttekintést ad, hanem azért is, mert rendkívül informatív a folyó kutatások tekintetében: számos olyan projektet ismerünk meg, amelynek a megtalálása sokszor a szerencsén múlik. Ilyen összefoglaló munkákra egyre inkább szükség lesz, hiszen gombamód szaporodnak a jobbnál jobb kutatóműhelyek, amelyeknek a tevékenységét a DH kutatóinak fontos figyelemmel kísérnie.
Legújabb hozzászólások