Mivel is lehetne manapság frappánsabban elkezdeni egy blogot? Esterházy Péter 1979-es Termelési regényének kezdőmondata azért illik kis blogunk nyitóposztjába, mert valami olyasmit érzek, mint amit Esterházy mondata mögé gondolok: lehet egyáltalán ma blogot indítani (lehet egyáltalán ma regényt írni – gondolhatta (a fene) Esterházy)? Nomeg itt van ez a digitális bölcsészet. Ami ugye irodalomtudomány is. Meg még mi? (De erről később.)

Szóval manapság csak blogolni lehet, de blogot indítani? Nehéz ügy. Annyi blog van. Az embernek az az érzése, hogy mindenről ír már valaki, sőt: mindenről többen írnak. Aztán ott van a Facebook, a Twitter és a többi "közösségi". Ezeken is megosztanak, csoportokban folyik mindenféléről a diskurzus stb. Minek akkor a blog? Régóta töröm a fejem azon, hogy elindítok egy szakmai blogot, de sokáig hiányzott valami, ami igazán motivál. Most, hogy lassan elkészül a mindennapi munkám fő csapásirányát jelentő antikvakorpusz új, drupalos honlapja, úgy éreztem, itt az idő.

Ezen a blogon tudományról (?) lesz szó. Nem ismeretterjesztő oldalnak szánom, de nem leszek szomorú attól, ha nem szakmabeliek is olvasni fogják (igyekszem ezt majd amennyire lehet, szem előtt tartani). A munkám során összegyűjtött tapasztalatokról, a szakirodalomról, webes helyekről, a digitális bölcsészet híreiről, eseményeiről, eszközökről, projektekről és még sok minden másról lesz szó. De miért is?

Vagyunk ma már elég sokan kis hazánkban, akik ezzel a területtel foglalkozunk (még ha nem is vagyunk ennek tudatában, mint sokáig én se :)). Ennek ellenére nem nagyon van a DH-t (digital humanities, gyakran csak így fogom emlegetni) átfogó internetes platform (vagy csak nem néztem szét eléggé?), ahol tájékozódni, eszmét cserélni stb. lehetne. Van pl. a nyelvtechnológusoknak ilyen, vagy számítógépes nyelvészeti blog, aztán a megannyi könyvtári honlap és blog, ahol digitalizálásról van szó, van (kicsit halottnak tűnő) irodalomtudományi oldal, és még sorolhatnám (fogom is!). Szóval nem akarok én itten se az úttörő színében tetszelegni, meg úgy tenni, mintha az egyetlen hely lenne ez a blog, ami ilyesmire jó, de örülnék, ha kialakulna itt egy szakmai diskurzus, mégpedig kötetlen, baráti hangvételben, jó hangulatban.

De miről is van szó? Mi ez a digitális bölcsészet? A fentebb már említett számítógépes nyelvészeti blog szerzője, Varjú Zoltán szerint nem külön diszciplína, hanem "csak" metodológia. Király Péter, a hazai TEI-kódolás egyik úttörője, könyvtári informatikus, a MEK "aktivistája" a 2010 májusában, a THATCamp-konferencián elfogadott nemzetközi kiáltvány fordítását közli blogjában. Eszerint a digitális bölcsészet "transzdiszciplína", amely "magába foglalja mindazokat a módszereket, rendszereket és heurisztikus szemléletmódokat melyek a bölcsészet- és társadalomtudományokban fellelhető digitális dolgokhoz köthetőek". Valami ilyesmit gondolok én is. Nincs "digitális bölcsész", illetve csak az van (épp ezért van jól, hogy nincs digitális bölcsészet alapszak a felsőoktatási intézményeinkben, hanem csak MA, pl. Debrecenben vagy a Pázmányon, ahová valamely bölcsészeti vagy társadalomtudományi, urambocsá' informatikus, matematikus alapszakon végzetteket várnak). Manapság az, aki komolyan veszi az irodalom-, nyelv-, történelem-, könyvtár-, szociológia-, régészet-, levéltári, muzeológiai stb-stb. tudományt, nem kerülheti ki azokat a dolgokat, amelyeket a "digitális" jelző takar.

"Másnap Esterházy így replikázott: "Szavakat vezet világtalan"." Ennek fényében indulunk.